Feladatunk az volt,hogy egy könyvtárral kapcsolatos oldal egyik blogbejegyzését elmezzük. Válazthattunk több oldal közül. Először én egy másikat választottam,de nem találtam ott olyan bejegyzést,ami megfogta volna a fantáziámat. Így másodjára az Élet és könyvtár (http://ek.klog.hu) blogot választottam. Ezen az oldalon egy Takács Dániel nevezetű férfi vezeti a blogját. Ő egy könyvtáros,aki sok mindenről fejti ki a véleményét,sokszor köti a témákat hivatásához,de olvashatunk olyan bejegyzéseket is,amik saját élményeiről,történeteiről szólnak. Én egy saját élményéről szóló leírást választottam,ami nem egy sajátos történet,inkább egy személyes véleménye.
Ezt a bejegyzést 2010. március 22-én publikálta. (http://ek.klog.hu/2010/03/22/a-szepmuveszeti-muzeumrol/#comments ) Rövidke írás,de nagyon fontos információt tartalmaz és egy jelenünkre hatással bíró tényt közöl. Felhívja a figyelmünket arra, hogy jelentős változásokon mehet keresztül a budapesti Szépművészeti Múzeum. A változások ellen, akik tiltakozni szeretnének lehetőséget kapnak,csak alá kellene írni egy papírt. Persze nem biztos, hogy ez sokat számít, de bizakodóak ezzel kapcsolatban az emberek.
Azok akik olvassák ezt a bejegyzést,és nem értik,hogy az író pontosan mire gondol,azoknak Dániel linkelt egy rövid leírást,hogy mit is jelent ez pontosan:
Mint minden valamire való nagy európai múzeum, a budapesti Szépművészeti Múzeum is jogosan tart igényt a bővítésre. A gyűjtemények jobb elhelyezése, az új igények kielégítése kétségtelenül több teret kíván. A közelmúltban döntés született a bővítés mikéntjéről, és a tervek szerint májusban már meg is kezdik (kezdenék) a megvalósítását. A bővítés logikus iránya a föld alatt van, és ez ellen nehéz kifogást emelni. Viszont az a beavatkozás, amelyet a föld felett terveznek – vagyis az épület homlokzatának megbontása és mellette egy tíz méter magas betonépítmény létesítése – a múzeum építészeti értékeinek semmibevételét és Budapest egyik legszebb, emblematikus terének városépítészeti eltorzítását jelentené.
Ez egy nem olyan régi felvetés miszerint bővíteni szeretnék a Szépművészeti Múzeumot,de nem egyszerű módon,hanem a föld alatt képzelték el mindezt. Sokakban negatív kritika érlelődött és hangot is adtak neki. Ez a bejegyzés is ellenzi ezt a tervet és buzdítja olvasóit,hogy szavazzanak az újítás ilyen formája ellen.
Sajnos ez a bejegyzés nem rendelkezik sok hozzászólással,csak egy valaki kommentelt,de pozitív hozzáállással,mert ő is arra kéri az olvasókat,hogy szavazzanak. Ő szintén belinkelte azt a az oldalt,ahol ez ellen lehet szavazni.
( http://ek.klog.hu/2010/03/a-szepmuveszeti-muzeumrol/)Ezt a postot egyébként eredetileg a Twitteren lehet olvasni,tehát már nem csak ebben a blogban beszélnek erről,hanem már ott is feltűnt témaként.
Néhány szó a budapesti Szépművészeti Múzeumról: az interneten is megtalálható a múzeum,honlap elérhetőség: http://www.szepmuveszeti.hu/ .
A Szépművészeti Múzeum állami alapítású és fenntartású országos múzeum Budapesten épülete a Hősök tere műemlék együttesének része. A múzeum gyűjtőköre az egyetemes művészet, a magyar/magyarországi művészet anyagát átadta a Magyar Nemzeti Galériának, csak néhány magyar művész alkotása található itt (Rippl-Rónai József). Gyűjteményeiben, melyek az európai képzőművészet minden korszakába bepillantást engednek, a leghíresebb művészek alkotásai is megtalálhatók, műtárgyainak száma jóval meghaladja a százezret.
A múzeum története röviden:
A múzeum létesítését hosszú előkészítés után 1896-ban határozták el, és a millenniumi törvény mondta ki. Miután a főváros ingyen átadta a területet, 1898-ban pályázatot írtak ki az épület megtervezésére. A kilenc pályamű közül Schickedanz Albert és Herzog Fülöp Ferenc tervét választották ki megvalósításra. Az épületegyüttes 1900 és 1906 között épült, először a neoreneszánsz képtárszárny, utána a neoklasszicista előépület készült el. Az 1906. december 1-jei felavatáson Ferenc József magyar király is részt vett. A múzeumot december 5-én nyitották meg a nagyközönség előtt. Az újonnan átadott épületben az addig különböző gyűjteményekben őrzött képzőművészeti alkotások kaptak helyet és egységes bemutatási lehetőséget.
A II. világháború vége felé számos igen értékes műtárgyat „menekítettek” nyugatra, és az épület is súlyos károkat szenvedett. 1945– 47-ben sikerült a műtárgyak legnagyobb részét visszaszerezni, restaurálásuk és az épület helyreállítása után 1949-ben újra megnyílt a Régi Képtár és az Új Magyar Képtár állandó kiállítása, majd fokozatosan a többi gyűjtemény tárlata is. A magyar művészetet bemutató, egyre gazdagodó gyűjtemény szükségessé tette, hogy azt egy önálló intézményben helyezzék el. A magyar műtárgyakat az 1957-ben megalakított Magyar Nemzeti Galéria vette át, míg a Szépművészeti Múzeum az egyetemes művészet emlékeit lett hivatott bemutatni.
A múzeum 2006-ban reprezentatív kiállítások sorával ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját. Ilyen volt a Rejtett szépségek címet viselő is, mely az ország jelentősebb vidéki képtáraiban is megfordult (például a vándorkiállítás katalógusából Kecskeméten). A centenárium alkalmából időszakos kiállításon emlékezett meg a kezdetben egybevontan kezelt régi és modern festészeti osztály első igazgatójáról, dr. Térey Gáborról (1906-1926), aki jelentősen hozzájárult a gyűjtemény gazdagításához, európai hírnevének növeléséhez.
Gyűjteményei:
Egyiptomi gyűjtemény
Az egyiptomi gyűjtemény Közép-Európában a második legnagyobb. Létrehozását Mahler Ede, a magyar egyiptológia megalapítója vetette fel, aki, miután 1901-ben felmérte a Nemzeti Múzeum egyiptomi műtárgyait, 1902-ben bejelentette, hogy egyesíteni kellene ezeket a különféle magángyűjteményekben őrzött más egyiptomi emlékekkel. A gyűjtemény azonban csak 1934-ben, az Antik Osztályhoz kapcsoltan jöhetett létre. Első kiállítását 1939-ben rendezték meg. 1958-ban a gyűjtemény különvált az Antik Osztálytól. Több ásatás is hozzájárult a gyűjtemény gazdagításához, például a gamhudi és sarunai (1907), az Abdallah Nirqi-i (1964) és a thébai (1983).
A kiállítás az ókori Egyiptom fontosabb időszakainak emlékeiből ad válogatást, látványos darabjai többek között a festett múmiakoporsók.
Antik gyűjtemény
A gyűjtemény a nem hazai lelőhelyű ókori műtárgyakat őrzi. Magja a Paul Arndt müncheni régésztől vásárolt márvány- és terrakotta kisplasztikai gyűjtemény. A kiállítás elsősorban a görög és római művészet emlékeit mutatja be, kiemelkedő darabja a Budapesti táncosnő néven híressé lett, Kr. e. 3. századból való márványszobor. Gazdag a ciprusi és a mükénéi kollekció is. A vázagyűjtemény kiállított darabjai alapján képet alkothatunk az ókori vázafestészet különböző műhelyeiről. A bronzkollekció legszebb darabja az ún. Grimani-kancsó.
Régi képtár
A múzeum emeleti kerengőjén
Ez a múzeum leghíresebb és legteljesebb gyűjteménye. Alapját az Esterházy-gyűjteményből vásárolt műalkotások képezik. Mintegy 3000 festményének jelentős részét az állandó kiállításon mutatják be, amely végigkíséri az európai festészet fejlődését, stílusirányzatainak változásait a 13. századtól a 18. század végéig.
Különösen gazdag az állandó kiállítás olasz része, az itáliai reneszánsz olyan kimagasló alkotásaival, mint Raffaello Esterházy Madonnája és az Ifjú képmása, Giorgione, Sebastiano del Piombo, Correggio, Tiziano, Tintoretto, Veronese és Bronzino képei, illetve a későbbi, barokk mesterek - köztük Carracci, Bellotto, Tiepolo - remekműveivel.
A német és osztrák festészetet a 15. századtól kezdődően szintén változatos képanyag, köztük Albrecht Dürer Férfiképmása, Albrecht Altdorfer, id. Lucas Cranach több festménye, valamint a 17. és 18. századi mesterművek egész sora képviseli.
A németalföldi alkotások között szerepel id. Pieter Bruegel híres Keresztelő Szent János prédikációja című műve, a flamand barokk festők között Peter Paul Rubens és Anthony Van Dyck néhány képe. A holland festészetet mindenekelőtt Rembrandt Harmensz van Rijn (három képpel) és több követője, valamint életképek, tájképek gazdag sorozata képviseli. A gyűjteményben és a kiállításon is kisebb súllyal szerepelnek az angol és a francia festők, utóbbiak közül kiemelhetők a 17. századi Nicolas Poussin és Claude Lorrain művei.
A spanyol anyag a képtár leggazdagabb, világhírű gyűjteménye. Azzá teszi többek között El Greco hét alkotása, (például Férfi tanulmányfej, Krisztus az Olajfák hegyén), Diego Velázquez korai életképe (Étkező parasztok), Francisco de Zurbarán több műve. A gyűjtemény másik súlypontját jelentik Francisco de Goya festményei (Bermúdezné képmása, A vízhordó lány, A köszörűs)
A képtár több képe származik a vitatott tulajdonjogú Herczog-gyűjteményből.
Régi szobor gyűjtemény
A szobortár legnagyobb része a középkortól a 17. századig terjedő időszak olasz anyagát öleli fel. A gyűjtemény alapját a Pulszky Károly itáliai vásárlásaiból és Ferenczy István bronzgyűjteményéből származó műalkotások képezik. Utóbbiból való a gyűjtemény egyik féltett kincse, Leonardo da Vinci kisméretű Lovas szobra is. Az olasz mellett a 15.-17. századi német és osztrák szobrászati anyag is igen gazdag, köztük számos festett faszobor látható. A szobortár műtárgyai nem egyetlen tömbben, hanem több szinten, a múzeum különböző termeiben és csarnokaiban nyertek elhelyezést.
Grafikai gyűjtemény
A kb. tízezer eredeti rajz és százezer metszet fele az Esterházy-gyűjteményből, továbbá Delhaes István és Majovszky Pál kollekciójából származik. A fényre érzékeny egyedi rajzoknak nincs állandó kiállítása (a múzeum megnyitásakor volt), egyes részei időszaki kiállításokon kerülnek a közönség elé, legutóbb Parmigianino és kortásai rajzait és metszeteit láthatta a közönség. A rendkívül gazdag gyűjteményben az európai grafika – rajzok, karcok, fa- és rézmetszetek – minden korszaka képviselve van. Köztük az olasz reneszánsz és barokk mestereinek alkotásai, mint Leonardo de Vinci az Anghiari csatához készített tanulmányai, Rafaello, Coreggio, Parmigianino; a németalföldi, holland művészek közül például Rembrandt, a német-osztrák anyagban többek között Altdorfer, Dürer, a spanyolok közül Goyának 200-nál több grafikai alkotása. A francia művészeket például Jean-Honoré Fragonard, Jean-Antoine Watteau, Eugène Delacroix, Honoré Daumier grafikái, Pierre-Auguste Renoir, Paul Cezanne akvarelljei képviselik.
A Grafikai Gyűjtemény kiállítótermi bútorait és kutatóterem (nem látogatható, csak kutatóknak és dolgozóknak) teljes enteriőrjét Torockai Wigand Ede tervezte.
Modern gyűjtemény
A múzeum 19. és 20. századi festészeti és szobrászati anyagát foglalja magában. Jóval kevésbé gazdag, mint a Régi képtár. Gyűjteményét a Nemzeti Múzeum 19. századi gyarapodása alapozta meg, majd a 19. század végén az állam jelentős mennyiségű és értékű kortárs művet vásárolt az újonnan létesített, de még fel nem épült Szépművészeti Múzeum számára. Az épület megnyitása utáni években kezdődött a gyűjtemény kiegészítése modern francia alkotásokkal. A festészeti anyag törzse az osztrák biedermeier (Ferdinand Georg Waldmüller, Friedrich von Amerling) és a francia anyag. A francia romantika például Eugène Delacroix, az ún. barbizoni iskola és a realizmus Camille Corot, Gustave Courbet (Birkózók) műveivel szerepel az állandó kiállításon. A francia impresszionizmust Édouard Manet, Claude Monet, Camille Pissaro, Pierre-Auguste Renoir, Henri de Toulouse-Lautrec egy-egy festménye képviseli. A szobrászati anyag két súlypontját a francia Auguste Rodin és a belga Constantin Meunier több darabból álló kollekciói jelentik.
Utána néztem az ötlet felvetés eredetének:
A Szépművészeti Múzeum kibővítését Baán László főigazgató vette tervbe. 2010-ben a Karácsony Tamás és csapata által készített tervek kapcsán, Ráday Mihály és Sisa József 2010 tavaszán megjelent írásai nyomán botrány robbant ki, a terv ugyanis a reprezentatív főhomlokzat eredeti funkcióját megszüntette volna. A beruházást 2011 februárjában a kormány leállította, majd bejelentették, hogy a Városliget szélén, az 56-osok terén múzeumi negyedet hoznak létre, és a Szépművészeti Múzeum itt kap új épületet. 2011. szeptember 29-én kormányhatározat jelent meg arról, hogy a kormány egyetért „az új nemzeti közgyűjteményi épületegyüttes létrehozásának előzetes irányaival", valamint a „Magyar Nemzeti Galéria beolvadása révén a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria egyesítésével”. Október 1-jén Orbán Viktor miniszterelnök az új nemzeti közgyűjteményi épületegyüttes koncepciójáért felelős kormánybiztossá nevezte ki Baán Lászlót. Október 20-án egy újabb kormányhatározat a Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum összevonásának személyi és szervezeti intézkedéseire is felhatalmazta, 2012. február 29-i határidőt szabva meg erre. Baán László tervei szerint a két múzeum anyaga egyesül, és a Szépművészeti jelenlegi épületében a 19. század közepe előtti anyagot, az új épületben pedig az ezt követő időszakot mutatják majd be. Az új múzeum tervezőjét nemzetközi tervpályázaton választaná ki, a megvalósulásra reális esélyt 2017 végére lát.
Ez a blogbejegyzés nem formális,inkább kedvesebb hangvételű és egy nemesebb célt szolgál. Felhívja a figyelmet egy olyan témára,ami a közösséget szolgálhatja.
Bár mivel ez egy évvel ezelőtti bejegyzés és azóta ez az ügy már elavult,azért mégis kedves tőle,hogy foglalkozott legalább egy picit ezzel a témával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése