HSD - Kockázatok, mellékhatások

Horváth Sándor Domonkos könyvtárigazgató blogjának (http://hsd.klog.hu/) Kockázatok, mellékhatások (2011. augusztus 29.) című bejegyzésének elemzése

Nem végezvén még ilyen típusú feladatot, eme beadandó dolgozat elkészítésekor meglehetősen laikus módon kezdtem neki a munkának. A választható blogok közül a címeket látva szimpátia alapján kattintottam elsőként Horváth Sándor Domonkos, a könyvtárigazgató blogjának linkjére, gondolván, egy könyvtárigazgató csak vagy nagyon unalmas, vagy nagyon érdekes blogot írhat. A blogot megnyitva rögtön feltűnt a cím és az alcím: „HSD – Egy könyvtáros feljegyzései, avagy a könyvtárigazgató is ember, minden látszat ellenére ;-)”. Talán túl gyorsan ítélkezem és alkotok véleményt (bár szerintem ez az internet világában egy „digitális bennszülött” részéről természetes hozzáállás és elengedhetetlen szempont a blogszerkesztők, vagy akármilyen webes felület szerkesztői számára), de ez a mondat felkeltette az érdeklődésemet, és végigpörgettem a bejegyzések címeit, melyek közül a Kockázatok, mellékhatások ragadta meg a figyelmemet. Hogy miért? Múltheti Fejlődéslélektan óránk második felében, a zárthelyi dolgozat után egy felsőbb éves pszichológia hallgató tartott előadást kutatásáról a szuggesztió terén, pontosan a fogorvosi betegtájékoztatók szövegének stílusával és annak a páciensekre gyakorolt hatásával foglalkozott. A kutatást nagyon érdekesnek találtam, elgondolkodtatott, a hét során többször is eszembe jutott a csupán 15 perces előadás. A blogbejegyzés címét olvasva természetesen rögtön erre asszociáltam, és kíváncsi lettem, vajon miről írhat ilyen címmel ez a könyvtárigazgató.

Horváth Sándor Domonkos

Azt hiszem valahol reméltem, hogy a bejegyzés szintén a szuggesztió témájával fog foglalkozni, de csalódnom kellett. Szerencsére azonban kellemesen csalódtam, HSD (bátorkodom ezentúl így hívni Őt, mivel Ő maga is ilyen néven tünteti fel Magát) eme bejegyzésében magávalragadó stílusban értekezik dezodorvásárlásról, annak kellemetlen mellékhatásairól, s a mellékhatások kezeléséről, házának felújításával kapcsolatos munkálatokról, valamint tűnődéseiről hajléktalan pártfogoltját illetően.

Az első részben megismerkedünk a probléma forrásával, azaz azzal, hogy HSD „már megint bolond” volt. (Ezek szerint korábban is előfordultak már hasonló balesetek.) HSD ugyanis leírása szerint „az egészséges életmód jegyében” egy gyógynövényboltban az eladó tanácsára vásárolt egy sókristály dezodort, melynek használatától bőre elváltozásokat mutatott. Hogy pontosan milyet, nem tudjuk meg, fogalmazása szerint „gyakorlatilag a nyers hús nézett szembe” vele... A sókristály dezodorok egyébként hipoallergén, kizárólag természetes anyagokból készült dezodorok, melyek nem tömítik el a pórusokat és így nem gátolják az izzadást. A hatást a formulában lévő ásványi sók fejtik ki, melyek megsemmisítik azokat a baktériumokat, amelyek a kellemetlen testszagot okozzák. Ez mind nagyon jól hangzik, azonban HSD esetében kellemetlen elváltozásokat okozott, melyeket látva Ica (valószínűleg a felesége) rögtön kórházba akarta vinni Őt. HSD inkább a patikát kereste fel hipoallergén dezodorért és egy kenőcsért. Itt következik egy bekezdés a helyzet ellentmondásos jellegéről, ugyanis a dezodor egyik előnye, hogy nem tartalmaz kártékony alumínium-sót, ehhez képest a kenőcs, melyet HSD vásárolt a patikában, hatóanyagként alumínium-acetát-tartarátot tartalmaz. A szerző itt szót ejt egy pszichiáter ismerőséről, aki azt „szokta mondani: kenjünk a sebre egy kis tehénszart.” majd leírja, hogy végül homeopátiás szerekkel próbálta kezelni a tüneteket, ezek azonban 3 napig semmilyen változást, javulást nem okoztak, így HSD a blogbejegyzés írásának reggelén áttért a körömvirág-kenőcsre, ami köztudottan hatásos a bőrregeneráció terén, így valószínűleg jó választásnak tűnt, egy későbbi bejegyzésből azonban sajnos kiderül, ez sem volt hatásos. A végső megoldásról még nem ejtett szót a szerző, remélem azóta már kikúrálta magát.

Ezután következik a bekezdés a HSD házában folyó munkálatokról – épp légkalapáccsal vésik ki a ház beton párkányait. Készül egy új építmény a régi mellé, valamint szó esik mindenféle burkolatokról és egyéb párkányokról, azonban úgy tűnik, ezeket a folyamatokat HSD sem érti teljesen, kicsit zavaros a bekezdés. Más posztokból kiderül, főleg felesége felügyeli a munkálatokat.

A harmadik részben HSD ama már korábbi posztokból ismert, sokat emlegetett és igen mélyenszántó elmélkedéseket gerjesztő kapcsolatáról ír a bizonyos hajléktalan nővel, akire mint pártfogoltjára gondol. Kiderül, hogy a nőnek van egy párja is, valószínűleg HSD korábban mindkettőjüket támogatta, most azonban a férfi eltűnt, állítólag meghalt, a nő állítása szerint azonban kórházban van. HSD szerint ezt csak azért mondja, hogy nehogy véletlenül csak a megszokott támogatás felét adja oda neki. A közelmúltban fény derült a nő egyéb apró hazugságaira is, ez késztette HSD-t arra, hogy mérlegelje kapcsolatukat, melynek eredménye egy igen tisztán felépített, pontokba és alpontokba szedett, strukturált feltérképezés. A „lényeg” három pontból áll: A megállapításból, hogy a HSD és a hajléktalan nő közötti kapcsolat egészségtelenül alakult ki, ugyanis a kezdeti adományozások odáig fajultak, hogy most már szinte a szerző tartja el pártfogoltját; a kijelentésből, hogy HSD nem bánja, ha a pár alkoholra költi a támogatást, ugyanis valószínűleg nem tudnának anélkül élni; valamint egy lágy önkritikából, miszerint HSD saját önzetlensége ellen tesz akkor, amikor adakozik, ugyanis szerinte az ilyen fajta tevékenységek az adakozó számára is valamely lelki nyereséggel járnak, így nem lehet kizárni, hogy a jótékonykodás önző dolog. Ezek után következik az elmélkedés konklúziója, miszerint HSD-nek folytatnia kell a nő támogatását, mivel már nem okoz örömet számára az adakozás, így a tevékenység önző oldalát kizárhatja, és a „dolog spirituálisan a helyére került”. Megállapítja ezen kívül, hogy a támogatásnak egy más formáját kell választania: pénz helyet inkább élelmiszert kéne adnia a hajléktalannak, mert a pénzadomány serkentő hatással van a nő személyiségzavarára, valamint HSD nem tartja célszerűnek, hogy tovább finanszírozza a nő alkoholizmusát, mivel „így eleve lemond róla, mint emberről”. Említi még a reggeli élelmiszervásárlás kényelmetlenségét, ami számára azt jelenti, hogy többet tett az egyénnél, mintha egyszerűen kihúzta volna a zsebéből a pénzt. Jó ok még az is, hogy ily módon esetleg kiderül majd, vajon az élelmiszer is vonzza-e annyira a hajléktalant, hogy minden reggel megvárja HSD-t a könyvtári parkolónál.

HSD a blogbejegyzést egy nyitott lezárással fejezi be: „Meglátjuk. Remélhetőleg a történet végén nem kapok a hátam közepébe egy kést… A pakliban alighanem ez is benne van.” Talán nem is gondolná az ember, hogy egy könyvtárigazgatót ilyen veszélyek fenyegetnek. HSD azonban, blogjának alcíméhez híven megmutatja az olvasóknak, hogy a „könyvtárigazgató is ember”, és vele is történhetnek éppúgy mindennapi mint különleges események. Kérdés, hogy ki, vagy mi késztette Őt arra, hogy ezt az alcímet adja a blognak – talán valaki, valakik megkérdőjelezték emberségét, földi halandóságát, kétkedtek evilági lényében? Esetleg foglalkozásából és pozíciójából kiindulva természetfeletti erőt tudtak be neki? Nem tudom, de ebből a posztból mindenképp kiderült, hogy az efféle feltevések tévesek – egy könyvtárigazgató is szenvedhet dezodorok okozta bőrirritációtól, ő is végez átépítéseket az ingatlanán és neki is lehetnek egyéni problémái a hajléktalansággal, vagy akármilyen társadalmi problémával kapcsolatosan.

A bejegyzéshez három komment is érkezett a bejegyzés közzétételénk napján. A blogot vizsgálgatva ez egész soknak tűnik, azt hiszem sikerült kiválasztanom a legnépszerűbb bejegyzést. „mikulasg” röviden és tömören, a Facebook-ról ismert like szó fonetikus leírásával, a lényegretörő „lájk” szóval értékelte az írást. Valószínűsíthető, hogy a szerző közeli ismerőse, különben nem használna ilyen szót. „JLA” egy vidám smiley-val kezdte hozzászólását, majd megjegyezte: „Azért csak vigyázz, mert késsel a hátadban nem tudsz ilyen jókat írni!”. Nyilván ő is egy közeli ismerős, vagy barát, így jöhetett a humoros, baráti stílusú elismerés HSD írásáról. (Véleménye egyébként egyezik az enyémmel, szerintem is egy frappáns bejegyzésről van szó, ami se nem túl hosszú és szétszórt, se nem oly rövid, hogy inkább mikroblogra illene. De erről majd később.) A harmadik hozzászóló, „Andris” konkrétan a hajléktalan-témához szól hozzá: „Tán egy ebéd-előfizetés lehet a kompromisszumos megoldás, egy hónapos próbaidőre. 500 forint / napból nem sok minden más jön ki.” Jó látni, hogy azok mellett, akik csak röviden kifejezik tetszésüket, olyanok is akadnak, akiket valóban érdekel a tárgyalt probléma és szívesen megvitatják azt ezen a felületen. Véleményem szerint HSD számára, aki egyébként nem reagált a hozzászólásra, meggondolandó „Andris” tanácsa, számomra jó ötletnek tűnik, bár nem ismerem a körülményeket és a résztvevő személyeket. Igaz, így pár órányi munka után már szinte ismerőseimnek érzem Őket. Becsapós dolog ez a virtuális világ!

A hajléktalanságról bővebben egyébként rengeteg portálon olvashatunk az interneten, én azonban csak a Wikipedia által citált 1993/III-as Szociális Törvénybeli meghatározást tartom fontosnak megemlíteni: „Ellátási szemléletű meghatározás: hajléktalan az, aki éjszakáit közterületen vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségben tölti. Igazgatási szemléletű meghatározás: hajléktalan az, aki bejelentett lakcímmel nem rendelkezik, kivéve, ha bejelentett lakcíme a hajléktalanszállás.” Valószínűnek tartom, hogy egyébként mindenki tisztában van a hajléktalanság mibenlétével és mindennapjaiban rendszeresen megjelenik ez a társadalmi probléma, csak úgy, mint HSD mindennapjaiban, még ha az illető nem is ilyen lelkiismeretesen viszonyul a kérdéshez.

Végül egy pár összegző gondolat a bejegyzésről. Véleményem szerint a blogolás esszenciája ölt formát ebben a bejegyzésben: a szerző élete kurrens eseményeiről, a vele történt, említésre méltó dolgokról ír. Az olvasó számára némiképp betekintést enged az Ő intim szférájába a bőrirritáció történetének taglalásával, de szerencsére a testén kívül gondolatainak, szellemiségének egy részletét is megismerhetjük a hajléktalan nőről és kettejük viszonyáról, így közvetetten általánosságban az egész társadalmi problémáról és az ahhoz való helyes viszonyulásról való értekezésének köszönhetően. Érdekesség, hogy – bár nyilvánvalóan ez nem egy szakmai blog – többi bejegyzéséhez képest, amikben néha említést tesz könyvtárigazgatói tevékenységeiről, ebben a bejegyzésben HSD nem ejt szót a munkájáról. Igaz, egy ponton írja, hogy épp szabadnapja van, de egyébiránt, ha csak ezt a bejegyzést olvassuk el, csak azon információmorzsa alapján kezdhetjük el találgatni a szerző foglalkozását, miszerint pártfogolt hajléktalanja mindig a könyvtár parkolójában vár rá.

Összességében egy lelkiismeretes embert „ismerhetünk meg” HSD személyében a bejegyzés alapján. Csodálkoztam is, hogy miért nem népszerűbb egyébként 2007 (!) óta működő blogja, ha én az ismerőse lennék, feltétlenül olvasnám frappáns stílusú, szórakoztató bejegyzéseit mindennapjairól. Csak ajánlani tudom minden, a könyvtárigazgatónak nevezett lény iránt érdeklődőnek.

Források

http://zoldsziget.startuzlet.hu/termek/faith_in_nature_sokristaly_dezodor_100g.html

letöltés: 2011.12.05.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Hajl%C3%A9ktalans%C3%A1g

letöltés: 2011.12.05.

Nagy Sára Vilma