Amikor elkezdtem olvasgatni a blogokat, egyszerűen nem tudtam rájönni, hogy mi kell nekem igazán egy blogban ahhoz, hogy megtetsszen. Aztán hirtelen megfordult a kocka. Arra jöttem rá, hogy mi NEM kell nekem. Nem tetszik, ha unalmas a blog. Ez több szempontból is felmerült: unalmas és egyszerű a háttér, még csak egy sablon sincs beállítva, hogy vonzóbbá tegye a külsőt. Valamint unalmas lehet még abból a szempontból is, hogy a bejegyzések olyanok, mintha valami enciklopédiát olvasnék. Csak szöveg, szöveg és szöveg. Semmi kép, semmi link, semmi érzelem.
Akadtam olyanra is, ami ennek szöges ellentéte. Arra jöttem rá, hogy az sem nekem való. Szinte csak képek, linkek tömkelege, valamint hirdetések (arról nem is beszélve, hogy a szépérzék is hiányzik belőle).
Azonnal menekültem egy másik oldalra. Mindenféleképpen olyan blogbejegyzést szerettem volna elemezni, amit a való életben is szívesen olvasgatnék. Hát kutattam tovább. A következő blog ránézésre megtetszett. Takaros, tetszetős elrendezés. Belekezdtem az olvasgatásba itt is. Akkor hasított belém az érzés, hogy ez sem nekem való, amikor ehhez a mondathoz jutottam:
„Brutális bőrproblémám nem javult az injekcióktól, a haboktól, az immunerősítőtől, a leggondosabban kiválasztott homeopátiás szerektől, erős vitaminoktól. Végső kínomban, már a proszektúrát látván perspektívaként, Sudocrem bébipopsi-kenőcsöt kentem magamra.” (http://hsd.klog.hu/).
Így folytattam Alízként az utamat Csodaország blogföldjén.
A következő blog szép, szép, csak szinte felsorolt adatokból állt. Adathalmazokról nem tudok véleményt írni. Így ezt is feladtam. Ekkor kezdett fölmerülni bennem a gyanú, hogy talán túl válogatós lennék…? Megeshet. Vagy esetleg nem adok nekik esélyt. De úgy gondoltam megnézem milyen a felhozatal, és a legjobbat kiválasztom.
Majd jött az áttörés: Megvagy! Nem is nézelődöm tovább. Ez az, ami nekem kell. (Hogy miért nem sorba kezdtem el nézegetni a blogokat, azt nem tudom felfogni. Lehet, hogy pont azért, mert ez volt legelsőnek felsorolva…)
De végre megtaláltam. http://ek.klog.hu/. Rendkívül tetszetős háttér, összetett, a formázást alkalmazza a szerkesztő, pont megfelelő számú és méretű kép, véleményalkotás, érdekes cikkek. Álmaim netovábbja. Hát akkor kezdjük.
Már eleve viccesen kezdi a címet: Élet és könyvtár,
alcím: „…webkönyvtárnok. ÉS?” Majd minél tovább nézelődtem annál jobban tetszett. Fontos számomra, hogy egy blog olyan legyen, mintha társas kommunikáció lenne (miközben olvasom, akkor is!) noha mondhatni csak egyoldalú. (természetesen ott vannak a kommentelési lehetőségek is, de azok a bejegyzések elolvasása utánra szólnak, ha esetleg lenne valami, amit hozzá szeretnénk fűzni).
alcím: „…webkönyvtárnok. ÉS?” Majd minél tovább nézelődtem annál jobban tetszett. Fontos számomra, hogy egy blog olyan legyen, mintha társas kommunikáció lenne (miközben olvasom, akkor is!) noha mondhatni csak egyoldalú. (természetesen ott vannak a kommentelési lehetőségek is, de azok a bejegyzések elolvasása utánra szólnak, ha esetleg lenne valami, amit hozzá szeretnénk fűzni).
Hát akkor melyiket is válasszam? Egy-kettőt nem nagyon értettem, mert „könyvtárosi szlengen” írta őket a szerző, de ez nagyon megragadott: http://ek.klog.hu/2011/02/25/elore-menekulve/.
A címe : Előre menekülve.
A frissített változat tárul szemünk elé, melyet –mint mindent bejegyzést- DANIELTAKACS (csak nem Takács Dániel?) tett közzé, pontosan 2011. február 25.-én. A címkéi a digitális dokumentumok, e-könyv, jövő, könyvkiadás, ötlet.
Érdekes témára reagál a blogger, miszerint Amerikában (ahol lehet kölcsönözni a könyvtárakban e-könyveket is!) az elektronikus könyvek után, pontosabban, ha 26 alkalommal kölcsönzik ki őket (ami akár lehet egy időben!) fizessenek a könyvtárak. Dániel szerint, ez olyan mintha a Harry Potter könyvet 50 kölcsönzés után újra meg kéne venni, kötelezően. Az egy időben való kikölcsönzés pedig még jobban súlyosbítja ezt a terhet, hisz vizsgaidőszakban egy könyvet rengetegen kikölcsönöznek.
A blogger -aki egyben könyvtáros is -, ahelyett hogy elkezdett sajnálkozni, hogy nemsokára hozzánk is elér teljes erővel az elektronikus könyvkiadás, kész ötlettel áll elő: szerinte a könyvtárosoknak kellene átvenniük a könyvkiadás-üzletágát. Ezt több szempontból pozitívnak véli: nincsenek kitéve a piacnak, mivel közintézmények, szakemberek is az adott témában, a kiterjedési hálózatuk adott. Így akár ők is képesek lennének e-könyvek kiadására. Volt már rá példa, hogy sikerült. Véleménye szerint nincs késő ehhez, de nagyon kevés idő maradt, és próbálja az előrehaladást szorgalmazni.
A téma rettentően figyelemfelkeltő és 16 hozzászólás érkezett is a cikkhez. A legtöbb komment kritikusan áll a bejegyzéshez: javítgatják több szempontból is: az első szerint az e-könyveket nem lehet egyszerre több embernek kikölcsönöznie. Másik kommentelő több oldalról is támadja: egy hagyományos könyv is elhasználódik, a végtelen kölcsönzés öngyilkosság a kiadóknak...
A számomra leginkább ésszerű komment egy könyvkiadótól jött :Votisky Zsuzsától. Ezt szeretném idézni:
„Könyvkiadó vagyok. Maguk könyvtárosok. A kiadói munkát nem ismerik, én sem a magukét. Azt azonban nem tartom helyesnek, hogy egymás közt zsörtölődnek és megbotránkozásaikkal szórakoztatják egymást. Javaslom, hogy hívják meg a kiadókat, hogy jobban értsük egymást. Nyissanak maguk, hiszen maguk jól szervezettek. Készen állok egy előadás keretében bevezetni magukat a hazai (és a külföldi kiadói) gondolkodásmódba, hogy ne a sopánkodás és a pereskedés legyen a módi.”
Véleményem szerint megragadta a lényeget a témához kapcsolódóan (noha a könyvtárosok irányába kissé negatívan szólt), és szintén úgy hiszem, hogy az a legjobb megoldás, ha megbeszélik mind a két oldalról a dolgokat. A végén még az is megtörténhet, hogy összefognak a kiadók és a könyvtárak.
Viszont a szerző számomra elég negatívan fogadta a hozzászólást:
„az a tapasztalatom, hogy általában a kiadók az agresszívebbek, ők kezdeményezik “a sopánkodást és a pereskedést”, így nem egészen érzem megalapozottnak az Ön félelmét – ha csak nem fenyegetésnek kell venni ezt a fél mondatot :)”.
Valamint még azt is hozzátetette, hogy „ez egy program, egy szcenárió, amit egy olyan ember írt le, akinek sok beleszólása nincs a dolgokba, még ha a szakma törődne is az általam felvetett kérdésekkel”. Tehát ő csak a véleményét írta le egy olyan szemszögből, amibe ő is beletartozik.
Későbbi esetekben is hivatkozott erre a blogbejegyzésére: a június 30-án írt, A jövőről című bejegyzésében (http://ek.klog.hu/2011/06/30/a-jovorol/), valamint a KonferenciaKlog+ nevű blog oldal is használta a cikkét (http://konferencia.klogplus.hu/2011/07/18/fitt-kocsma-ekonyv-es-digitalizalas-2011-07-14/), miszerint a szerző „hivatkozott a blogbejegyzésére, ahol sikerült >beletapicskolni< a kiadók lelkébe.”
Fontos, hogy ennek a bejegyzésnek a folytatásaként sikeresen megrendezték a találkozót a kiadók és a könyvtárosok között. A KonferenciaKlog+ pontosan ezt a konferenciát részletezi, melyet 2011. július 14-én rendeztek meg a Magyar Könyvtárosok Egyesületének 43. Vándorgyűlésének keretei között, Pécsett. Részt vett ezen a gyűlésen maga a blogszerző is, Takács Dániel is, valamint a blogbejegyzésben a kiadókat képviselő Votisky Zsuzsa is.
Nagyon megfogott a dolog ezekkel az e-könyvekkel kapcsolatban, hisz engem is érint és érinteni fog a jövőben (hajjaj), így elkezdtem utána kutatgatni. Az első dolog, amire rábukkantam az ez volt: http://www.slideshare.net/isvanmold/eknyvek-a-knyvtrban. Ez a slide annyi linket tartalmazott, hogy csak alig bírtam. Leginkább az e-könyvek és a könyvtárak kapcsolata érdekelt, így ráakadtam erre a linkre: http://library.tamu.edu/services/media-reserves/borrow-a-kindle.
Érdekes. Valahogy nem úgy képzeltem el az e-book kölcsönzéseket, hogy egy Kindle-t (ami egy elektronikus könyvolvasó) lehet kikölcsönözni. Azt írja az oldal, hogy egy ilyen Kindle-en 150 könyv található, és a könyvtárnak (a texasi A&M Egyetem könyvtárának) 18 áll a rendelkezésére. Ha valaki szeretne kölcsönözni egyet, akkor jó pár hétig várnia kell rá, és csak 7 napig lehet a birtokában, utána vissza kell vinnie, és nem lehet megújítani a kölcsönzést.
Valamint találtam egy magyar linket is (!!!): http://konyvtar.hu/hirek/1347. Ebből az derül ki, hogy már tényleg nem vagyunk messze az e-book-ok világától hisz már 2010-ben megjelent, Magyarországon először az Országos Széchenyi Könyvtárban az elektronikus könyv könyvtári használata. Igaz, hogy haza még nem vihették az olvasók, de az olvasótérben szabadon használhatták. Ugyanis a Könyvtár kapott 10 darab My Ebook nevű e-könyvolvasót.
Noha, mint kiderült le vagyunk maradva (ugyanis külföldön már több mint 5400 közkönyvtárból lehet kölcsönözni e-könyveket http://www.nytimes.com/2009/10/15/books/15libraries.html?_r=1) már nálunk is megjelent ez a technika.
Ezeket a kölcsönző oldalakat nézegetve, mint például a http://www.overdrive.com/, valamint a http://www.ebrary.com/corp/, lassan kezdem megérteni, hogy működnek. Rákeresünk egy adott könyvre, vagy szerzőre, és kiad pár (jó pár) találatot. Eddig teljesen olyan, mint nálunk Magyarországon a netes könyvrendelés mondjuk a Libriből, vagy akár az Alexandrából.
Majd innen kiválasztjuk, hogy melyik is az, amelyik kell nekünk. Arra rákattintva meg tudjuk nézni, hogy melyik könyvtárban található meg e-könyv formájában (vagy másik esetben, hogy ha beírunk egy helyet, akkor abban a könyvtárban van-e olyan elektronikus könyvolvasó, amely memóriájában ez megtalálható) Nem hangzik nehéznek. De hozzá kell majd szoknunk, ha nálunk is egy idő után ilyen lesz a rendszer.
A Kindle, valamint a másfajta e-könyv olvasókon kívül lehet másképpen is elektronikusan olvasni. Ezért is volt furcsa nekem, mert én egyből ezekre asszociáltam. Ugyanis a http://mek.oszk.hu/ is elektronikus könyveket tárol, amiket le is lehet tölteni a számítógépre, laptopra. Valamint itt is fellelhetőek legálisan e-könyvek: http://pim.hu/object.90867f8f-d45e-40f9-8a6b-fe0034f0db87.ivy.
„Hogyan alakul az e-könyvek olvasása, aránya?” „Mennyien térnek át az elektronikus olvasásra?” „Mi lesz a viszonya az e-könyveknek a könyvtárakhoz?”, „A régi, digitalizált könyvek olvashatóvá tehetőek-e a mobil eszközökön?”…és így tovább.
De úgy gondolom, ez a jövő dolga. Majd kiderülnek a válaszok... idővel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése